Utazásom története az antikolás világába, hogyan találtam meg a hobbimat, avagy egy új életforma kialakulása.
Betekintő egy alkotó naplójába.

Epresné Demény Erika vagyok, és a történet nagyjából két és fél éve kezdődött.

Jócskán elmúltam negyven (hölgyeknél ez azért kritikus szám is lehet) nekem azonban jót hozott, elkezdtem átértékelni mi is fontos az életben, kik fontosak az életemben, és miért akarok mindenkinek megfelelni, miért akarok minden barátot foggal, körömmel megtartani? Miért jó nekem a stresszes, rohanó életben az általános megfelelési kényszer miatt szanaszét forgácsolni az energiáim olyan dolgokra és olyan emberekre amikre felesleges, és miért nem töltöm azt a kevés szabad időm, ami van, olyan dolgok és emberek között akik értékelik azt.

A gondolatok közepette, azért sokat lógtam a neten, nézelődtem az engem érdeklő témákban, mert azért a lakberendezés, kreatív témák mindig is az életem része voltak, de háttérbe voltak szorítva. Így találtam rá pár bútorfestős csoportra, ahol kipattant az első szikra, hogy én ezt nagyon ki szeretném próbálni.

Na de hogy? és mivel? és hogy kezdjem? és mi után mi jön? és még számtalan hasonló kérdés jött egyből, egymás után gyorsvonati sebességgel a fejemben...és a válaszok meg nem.

Így egy opció maradt, mégpedig az olvasás, bújtam a posztokat, kommenteket, jegyzeteltem, és keresgéltem a témával kapcsolatos elérhető oldalakon.
És igen, egyre nagyobb lett a káosz a fejemben, egyre jobban belezavarodtam a témába, és egyre jobban nem tudtam, mit, mivel és hogyan....

Majd szép lassan az alapoktól kezdve kezdett kitisztulni a kép, kezdett összeállni egy alap tudás, amit viszont azóta is fejlesztek, mert hitem szerint, amit eddig megszereztem tudás, az nem végleges, nem mondhatom azt, hogy ezt is meg ezt is tudom, akkor már mindent tudok, hanem folyamatosan tanulok új technikákat, illetve a megszerzett tudást folyamatosan próbálgatom más irányban, mert sose szerettem a szokványos dolgokat, próbálom a megszokott technikát a nem általánosan elvárt környezetbe vagy tárgyra helyezni.
Vallom, hogy a bútorfestés nem egy állapot, hanem egy folyamat, amivel mindig újat, mindig mást, mindig egyedit tudunk kifejezni és megalkotni.
Viszont azt is vallom, hogy az átalakítandó vagy átfestendő bútor, képkeret vagy bármilyen más tárgy megérdemli, hogy ha elkezdjük átalakítani, azt csakis tökéletesen, maximális minőségben, és precízen tegyük.

Egy kicsit magamról
Szakmám szerint női ruha készítő vagyok, munkám szerint a faiparban dolgozom, családi vállalkozásban egy asztalosműhelyben fa nyílászárókat gyártunk, manufaktúra jelleggel.
Itt én csak az észt osztom, bár csiszolni nagyon jól tudok már, ami ugye nem hátrány a hobbymnál sem :)
Két nagy gyermekem van, akik imádni való kölkök, és azt hiszem a férjemmel vallott nevelési elvünk elég jól működött, mert mindkét gyermekem megállja a helyét a nagyvilágban.
A legkisebb a családban négylábú, de ennek ellenére a legkisebb gyerekként szoktam őt emlegetni, és Ő Epres Lili, egy igazi kis angol hölgy :) az angol bulldogokra jellemző összes személyiségi jegyet hordozza, és maximálisan ki is használja azt a cukiságot, amivel rendelkezik. Lilinek köze volt hozzá, hogy a bútorfestés felé fordultam de ezt majd máskor mesélem el.

Az " Epreskert" pedig a férjem családi nevéből ered.

A blogon szeretném az eddigi tapasztalataimat, esetleges tudásomat megosztani veletek, és remélem, nem leszek unalmas, mert az írás azért nem a kedvenc elfoglaltságom, és annyira nem is megy ez nekem, de igyekszem majd :)